Nagy Imre (1896-1958. június 16.)
A forradalomban betöltött szerepéért halálra ítélték és
kivégezték, majd titokban eltemették. 1989. június 16-án, a tömegmegmozdulássá
vált újratemetése a magyarországi rendszerváltás egyik emblematikus eseménye lett.
Szegényparaszti családból származott, felesége Égető Mária.
Egyetlen gyermekük Nagy Erzsébet, újságíró, szerkesztő, fordító.
Az első világháború során az olasz frontra vitték. Megsebesült,
majd hadifogságba került.
Bécsbe emigrált, Budapesten illegalitásban dolgozott. 1930-ban
a szovjetek engedélyezték, hogy a Szovjetunióban tartózkodhasson, egészen
1944-ig élt itt. Így lett aztán az Ideiglenes Nemzetgyűlés földművelésügyi
minisztere.
Többször is ellentmondásos helyzetbe került a politikai
téren belül, 53-ban kijelentette: „az egész párt letért a
marxizmus-leninizmus alapjairól, az állam rendőrállammá vált”.
További viták következménye, hogy 55-ben a kommunisták
kizárták. 1956 tavaszára a pártellenzék tekintélyes figurájává vált, 60.
születésnapja alkalmából közel száz író, újságíró, művész és tudós köszöntötte
őt fel otthonában.
1956. október 22-én este tért haza, Badacsonyból Pestre.
23-án már folyamatosan keresték fel, kérték, hogy szóljon a
tüntetőkhöz. A diákok egyik követelése Nagy Imrének a kormányba való
visszatérése volt. Este 9 óra tájékán a felkérést teljesítve, az Országház
előtt rövid beszédet mondott.
Az események vezetővé tették, de a válság után a jugoszláv
nagykövetségre menekült és menedékjogot kért.
A forradalom leverése után, Moszkvában Kádár János
megállapodott az SZKP vezetőivel, hogy Nagy Imrét bíróság elé állítják. Ez már
magával hozta Nagy Imre halálos ítéletét is.
Az ítélet-végrehajtó 1958. június 16-án, elsőnek Nagy Imre
nyakába akasztotta a kötelet, aki a független, szocialista Magyarországot
éltette utolsó szavaival. Utána következett Maléter Pál és Gimes Miklós.
Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba
drótozva. Két és fél évvel később éjszaka, titokban hantolták ki Nagy, Maléter
és Gimes földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető
főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellába, ahol arccal a föld felé
temették el őket. A nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.
1989. március 29-én megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós,
Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett
holttestének exhumálása.
1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek
között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével.
Nézd meg Mészáros Márta filmjét, melynek forgatókönyve Nagy Imre naplója és lánya - Nagy Erzsébet - visszaemlékezései, valamint hiteles dokumentumok, jegyző-könyvek alapján készült.
Forrás: A temetetlen halott (rendező: Mészáros Márta, 2004.) 123 perc
URL: https://youtu.be/ZQjAfK9q1pQ
Utolsó letöltés: 2021.10.06.
Üzenet Nagy Imrének,
VálaszTörlésmintha Faludy György írta volna
Nagy Imrének üzenek még egyszer,
s meg is kapná, amit üzenek,
s nem emlegetné sem csuhás, se smasszer,
sem az Istent, sem a kötelet.
De emlékeim rögről rögre hullnak,
és rétegekben fednek minket el.
A kutya vonít, a századok meg múlnak,
mégis van, ki verset írni mer.
Volt már, hogy egy kormányfőt megöltek,
és a sírját, testét rejtegették.
A félsztől egyre aljasabbak lettek,
s hogy versem többször elégették,
röhögve, hogy majd minket elfelednek,
hitték, hogy a szív is elrohad,
s ha hazámból a semmi űrbe tesznek -
de itthon fekszem, fehér kő alatt.
A szabadságnak éltük ötvenhatot,
S szerettek akkor még a pestiek.
De a gyűlölettel telefirkált lapok
felöklendezik undok terhüket.
S hogy eltiportak mindent, ami élet!
Én menekültem, téged koncul dobtak.
Az Andrássy út redves pincéjében
s a Kisfogházban tengtek élő holtak.
Az utókornak kéne most az álom,
melyet láttunk ketten: te meg én,
az akaratod és az én országom
jöjjön el. És ha meg nem érném,
az életünk már bennük élhet szebben:
kispolgárok vagy éppen nagykutyák.
Áldozatok s hősök betűrendben -
biflázhat be kis és nagy diák.
Rájuk hagyok ezer s ezer verssort,
te rájuk hagyod hírhedt sorsodat,
míg a hízott önkény vigyorogva szétszórt
jogot, s söpör le könyvespolcokat.
De fent a múzsák forrón átölelnek,
és megjavítják eltört cvikkered.
Minden művem itt kívülről fújják,
s ünneplik a függetleneket.
AJÁNLÁS
Nem számít, mit ugatnak pulpituson ülve
üres fejű vagy ügybuzgó hülyék,
Itt maradunk, a könyvek közt elveszve:
nem halhattunk meg értük semmiképp.
TörlésHát remélem nem hiába hallt meg